Már el is felejtettem, hogy milyen jó, amikor nem kell átszállni egy hosszútávú repülésnél Európa valamelyik repülőterén. Budapesten felszállsz a gépre és pár óra korlátozott kényelem, néhány nagyjátékfilm és egy-két tál közepesen íztelen étel után landolsz egy teljesen új, távoli, jelen esetben távol-keleti világban. Így érkeztem meg én is Kínába.
Lisztferihegyen este felszálltam az Air China járatára, délben Pekingben kiszálltam. Ez azért király. Nagyon király.
Csak a legszükségesebbek: útikönyv, útlevél, beszállókártya és az út előtti utolsó túrórudi.
Disclaimer: én szeretem az átszállós utakat, mert úgy több mérföldet és repülési szegmenst tudok gyűjteni a törzsutas kártyámon, amivel utána több bőröndöt adhatok fel, használhatom a business várót és néha még egy magasabb osztályon is utazhatom.
Utazhattam volna Isztambulon vagy Párizson keresztül is Pekingbe, de az akár megkétszerezte volna a teljes utazás időhosszát. Mivel az időm korlátozott volt Kínában, ez tűnt a legjobb választásnak. Arra is figyeltem, hogy a szállodai szobát csak kora délután lehet Pekingben átvenni, így ha reggel érkezem hulla fáradtan, akkor holtkórosként fogok járkálni a városban. Landolás után taxi a hotelbe, ahol egy gyors zuhany után még így is zombiként nézelődtem a fővárosban.
Az Air China járatain a turista és a business osztályokat is kipróbáltam. A különbség hatalmas, de mindkét osztályon jól utaztam az Airbus A330-200-as gépeken.
A turista osztályon is lehet business-szerű az utazási élmény. 15 tipp, hogy business utasként érezd meg a turista osztályon is!
Tipp
Ha gyűjtöd a törzsutas mérföldeket, akkor jó ha tudod, hogy az Air China a Star Alliance csoporthoz tartozik. Az itt repült mérföldeket a Lufthansa, a Swiss, a United vagy a Turkish Airlines kártyádra is jóvá írják. Célszerű egy kártyán gyűjteni a mérföldeket, akármilyen társasággal is mész a légiszövetségen belül.
Kényelmes érkezés
Az éjszakai járatnál nagyon jól jön, ha kényelmesen tudsz utazni és leszállás után már intézheted a dolgod. A Budapest-Peking útvonal business osztályán alig utaztak, elvétve volt néhány utas csak, többségük kínai. Ahogy felszálltam elkezdtem fotózni, hogy az üres üléseket megörökítsem az utasok beszállása előtt. Épp egy pezsgős poharat fotóztam, amikor jött egy légiutaskísérő és tört angolsággal kérte, hogy mutassam meg, hogy mit fotóztam. Milyen kedves, hogy ilyen közvetlen, gondoltam először. „Cancell it!” – mondta, majd kitöröltette az összes képet amin bármilyen formában is látható volt. (Sehogyan sem volt felismerhető a képeken). Nem vitatkoztam, mert nem akartam, hogy Pekingben a titkos szolgálatoknak adjanak át. Paranoiás voltam, hiszen ez volt az első utam Kínába. De nem az utolsó, az biztos.
Kínai és angol napilapokat kínáltak. Nem ide tartozik, de utánanéztem, hogy a kínál szónak van-e bármi köze Kínához. Nincs. A kiállt szóhoz kapcsolódhat.
A business osztályon mindig kapsz valamilyen pipere csomagot. Azokban fogkefe, fésű, szőlőzsír, szemellenző, zokni szokott lenni. Itt L’occitane holmik voltak a hófehér szütyőben. Ezeket a kis tartókat nagyon szeretem, mert a videós kellékeket szoktam utána belepakolni. Elemek, memóriakártyák, kábeleknek kiválóak. Egy egyszer használatos papucs is ki volt készítve, ami annyira kényelmes volt, hogy azóta is minden repülésemre viszem magam, így szinte otthonosan járhatok fel-alá a sorok között.
Forrás: One mile at a time
A lilás üléshuzatok vidámak, hangulatosak és nyugtatóak voltak, amik segítették az ellazulást. Amiben zseniális volt a gép, hogy folyamatosan játszottak a világítással. Más színű és erősségű fények voltak felszállásnál, landolásnál, evésnél és alvásnál. Ez a színterápia nagyon jó dolog, amit más légitársaságok is használnak a gépeken. A múltkor az Air France új gépein is ilyen volt.
Induláskor a biztonsági bemutató filmen egy nagyon helyes pandamaci bénázott végig. Ha rosszul viselkedsz a fedélzeten, pénzbüntetés és akár börtönt is kaphatsz. Tilos rongálni és bármilyen elektronikus kütyüt használni. Ide tartoznak az okostelefonok is. Ilyet még nem tapasztaltam, így csak sunyiban tudtam a felszállás után fényképezni. Cserébe „mi is” a legjobb tudásunkat adjuk – hangzott el a videóban. Kultúrsokk.
Először meleg, nedves kéztörlő, majd sósmogyoró és az első ital érkezett. Utána jött a főétel választás. Pár sorral hátrébb a csirke vagy paszta közül lehetett választani, itt azonban volt nyugati és kínai menü is. Én az autentikus élmény miatt a kínai főételek közül választottam. Egy pohár kínai rizlinggel jobban csúsztak az apró előétel falatok. Főételnek panírozott rákokat édes-savanyú szószban sült zöldségekkel, uborkasalátát és ráksalátát rizzsel kértem.
Természetesen evőpálcika is volt, amivel a turbulencia alatt akadtak azért gondjaim. De nyugi, kés és villa is rendelkezésre állnak.
Desszertnek gyümölcsök és almás pite volt vanília szósszal. Nem tudom, hogy itt volt-e kínai opció, de ez egy remek választás volt. Teli hassal még dolgoztam kicsit, majd átöltöztem a pizsibe, amit vittem magammal. Ággyá avanzsáltam az ülést, feltettem a hangtompítós füleseket és a szemmaszkot és nyugovóra tértem.
Pár órával később már a reggelivel ébresztettek, ahogy megráztak, hogy elő tudják készíteni a kis asztalkámra a terítőt. A szalvétán volt egy lyuk, amit az ingem gombjára lehetett applikálni, így nem ettem le magam. Ezeket az apró figyelmességeket nagyon bírom. Most is a kínai menü mellett tettem le a voksom. Kell a fenének a rántotta és a virsli, amikor lehet savanyított tojást, kovászos dinnyét is enni tésztás levessel! Egy finom erős marhahúsleves érkezett reggelire. A szervezetem hajnali 4-kor nem feltétlenül ilyeneket kíván, de benyomtam. A friss gyümölcs is remek volt. Egy kellemes kapucsínó mellett kinéztem az ablakon, ahol már világos volt, majd a házi tévémen megnéztem egy-két sorozatot.
Fogmosás, ruhacsere, arckrém, szemcsepp. Landolás és elsőként ki a gépből. Komfortosan telt ez a 9 és fél órás út.
Szokatlan volt az interkontinentális járaton, hogy nem szívóra érkeztünk, hanem busszal vittek be. Egy VIP busz jött a business utasokért. Ennek az volt az előnye, hogy így viszonylag hamar értem be a terminálra, ahol az útlevél ellenőrzésnél így rövidebb sor várt. Reptéri vonatozás következett, de a poggyászoknak is kellett egy kis idő mire megérkeztek. A business utazók bőröndje egy másik szalagra érkezett, nem keverték össze a többiekével.
A bőröndöknél volt egy welcome lounge, amit használhattam. Ittam egy kávét és wifiztem egy kicsit, majd jött az előre leszervezett transzferem és nekivágtam Peking felfedezéséhez.
A Pekingben töltött 48 óra történéseit itt találod:
Hazafelé turista osztályon utaztam, de itt is lehet business-szerű az utazási élmény:
15 tipp, hogy business utasként érezd meg a turista osztályon is!
Praktikus
Budapest és Peking között hetente több közvetlen járat is van. A gép este 20-kor indul és másnap délben van ott. 9 és fél órás a menetidő. Peking és Budapest között a repülési idő 12 óra 40 perc, a gép azonban megáll Minszkben hazafelé. Sanghajból még nincs közvetlen járat Budapestre. Lehet találni jó áron repülőjegyeket a közvetlen Air China járatokra. Átszállással vannak olcsóbb járatok is, de hosszabb az utazás a várakozási idők miatt. Az út tervezésénél vegyétek figyelembe, hogy a szállodákba mikor lehet be és kijelentkezni. Én hajnalban indultam vissza Sanghajból, így az utolsó éjszakára már nem volt szállásom, ami pénztárcabarátabb.
Ne felejtsd, hogy Kínába vízumra van szükséged, aminek a beszerzése kb. 5-7 napot vesz igénybe. A 48 órás átszálló vízum-mentes sanghaji látogatáskról a Nagykövetség oldalán találsz információt.
Kínába videókat mentem készíteni, turista jegyem volt a közvetlen járatra is, de a légitársaság upgradelt a magasabb osztályra. A leírtak a saját véleményemet tükrözik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.