"Vigyázz, ne ülj sokat a wc-n, mert odafagyhatsz!" – mondta a szálláson a recepciós. Éjszakánként fejenként negyvenhatezer forintért ez már pofátlanság lenne, ha nem a svájci hószállodába jelentkeztem volna be.

Egy éjszakát töltöttem egy igluhotelben Engelbergben 0 fokban hóval és jéggel körülvéve. Óriási kaland volt, az útitársaim gyűlölték, én imádtam minden percét.

Na de hogyan és hol?

Szögezzük le, hogy az iglu szállás inkább egy program, mint kényelmes éjszakázás. Annyira azért nem komfortos, hogy egy hetet a mínuszokban legyünk.

A svájci sí vakációhoz először Zürichig kellett repülnünk, ahonnan egy gyors vonatozással értük el a síközpontot. Engelberg Közép-Svájc egyik legnagyobb települése több mint 4000 lakóval. A lucerni tó közelében a Titlis hegy lábánál található ezer méter magasan. A történelemben gazdag kisváros központjában a Bencés kolostor mellett éttermek, bárok és szállodák találhatóak, mi mégsem itt, hanem a hegyen különleges környezetben akartuk eltölteni az első éjszakát.

Az igluszállodában a hűvös vendégszeretet állandó. 1800 méteren a hókunyhókban a hőmérséklet 0 fok körül van. Az iglu falut minden télen újjáépítik és olvadozó szobrokkal díszítik. A hotelben wellness részleg, jégbár, étterem és angol wc is van.

Fel a hegyre!

A csomagokat Engelberg egyik szállodájában hagytuk, ahol a következő éjszakát töltöttük. Átöltöztünk a síruhákba és egy kis hátizsákkal indultunk neki a hegynek. A sízők éppen lefelé jöttek a nap végén, mi pedig furcsa módon indultunk fel a sötét éjszakába a sífelvonóval. Az iglu hotel árában nincs benne a sílift, így vagy síbérletet kell venni (18.000 Ft/nap) vagy a felvonóra jegyet (9.000 Ft a retúr jegy), de szólni kell, hogy az két napig legyen érvényes.

A szobák elfoglalása után rövid eligazítás következett. Elmondták, hogy mire figyeljünk, ne igyunk sok alkoholt, mert az csak rövid ideig tart melegen, utána bajunk lesz belőle.

Szoba kilátással?

A szoba nem volt túl gondolva. Minek is lett volna, hiszen pár hónap alatt elolvad a hotel. Az egyes szobák folyosókkal voltak összekötve. Egy tágas előtér, bárral és asztalokkal fogadott színes fényekkel és jeges remekművekkel. A szobában egy fél méter magas hó ágy volt, amin egy műanyag lemez és azon valamilyen szőrme volt a hálózsákokkal. Egymás mellett aludtunk öten, mint a krumplis zsákok. Egy függöny volt az ajtó, így bárki szobájába be lehetett nézni. A "pottyantós angol wc" egy külön szobában volt. A nászutas lakosztályban a két hálózsák összenyitható volt, fogkefe, zsepi és csokiszívecske volt a lakosztály része. A szoba fala szerelmes jegesmacikkal volt kifaragva.

A nap már lemenőben volt, csodálatos színekben pompázott a hegyoldal, így szervezetten naplementés túrára indultunk. Lábunk alatt ropogott a friss hó, a levegőt harapni lehetett és csend volt mindenhol. Félelmetes a csend pláne ilyen magasan.  

A tipikus svájci sajtfondű vacsora mellé volt forró tea és lehetett a bárból is piát választani. Itt nem számít illetlenségnek, ha a vacsoránál nem veszed le a sapkád és a kesztyűt. Lélekben itt már erősen készültünk az éjszakára, pláne, hogy a leheletünk is látható volt.

Megfagyhatok álmomban?

A hálózsákba bújás előtt időpontot lehetett foglalni a privát pezsgő fürdőzésre. Egy melegített szobában átöltöztünk fürdőruhába majd átfutottunk a „wellness-részlegbe”. Az egyik hószobának a tetejét kivágták (vagy a fürdő gőze vágta ki), így a forró vízben ülve lehetett nézni a csillagokat. Ez is persze sapkában mert a szabad levegőn a vizes haj egy pillanat alatt jégcsappá változik. A leírhatatlan nyugalmat csak a félelmetes állathangok zavarták meg.  

Jól felmelegedve bebújtunk a hálózsákba, amiben minimális ruhát volt szabad csak viselni. A legjobb pucéran aludni, mert akkor a saját testünk hője melegen tart minket. Én feküdtem le utolsónak, az éjjeli szekrényen található lámpát pedig nem kapcsoltam le, mert nem akartam kimászni már a zsákból, így fehér fényben aludtunk. Én, mint a bunda úgy aludtam, a többiek kicsit nyűgösebben ébredtek reggel a forró teára, amit a recepciós hozott be.

Guten morgen! 

A hajnali ébresztő után fáradtan még hidegebb volt a szállás, de erőt vettünk magunkon és átöltöztünk. A reggeli a szomszédos hüttében volt, ahova hótalpon jutottunk el negyed óra alatt. Egy lélek nem volt a pályán rajtunk kívül, az esti frissen lenyomott havat mi használhattuk elsőnek. A bőséges svájci reggeli után visszasétáltunk a hotelbe, összeszedtük a holminkat és kicsekkoltunk.

A napot síeléssel, szánkózással és hómotorozással töltöttük. A következő éjszakát már jó volt a fűtött városi hotelszobában átaludni.

Ez egy életre szóló élmény volt! Próbáljátok ki, lépjetek ki a komfort zónátokból legalább egy éjszakára!