Ma bejártuk a konyhát és az előkészítőt, azt a helyet ahol a kulináris csodák születnek. Az Opal Restaurant "galley" túráját csak a bennfentesek láthatják, így mi ott is jártunk. Köjálos szemmel és Michelin-csillagos ízlelőbimbókkal vetettük be magunkat a gasztrokalandba.

Esténként 4500-5000 embert vacsoráztatnak meg, de az üzemi ellátásnak nyomát sem látni, ami annak a 240 pincérnek és konyhai személyzetnek köszönhető, akik a háttérben robotolnak, mint a dolgos kis hangyák. Esténként húszezer (!) tányér forog a konyha és az asztalok között, s bár ennek egy része csak dekortányér, azt is elmossák természetesen minden alkalommal.

A világ lenagyobb tengeri kulináris központja az Oasison található, ami az előző napokban tapasztaltak után már nem meglepő. Minden szombaton 490 konténer élelmiszer, zöldség és egyéb finomság érkezik a floridai kikötőbe, hogy aztán azokat a hajóra pakolják és az úri népség egy hét alatt felzabálja mind.

A konyha vezetője minden indulás előtt felméri, hogy kik érkeznek a hajóra; a demográfiai adatok alapján pedig be tudják lőni, hogy miből mennyire van szükség. Ezen a kiránduláson körülbelül 500 európai, 1200 dél-és latinamerikai van, a többiek pedig észak-amerikaiak. Ez azt jelenti, hogy rengeteg alapanyagra van szükség, mert a helyiek legfőbb programja a napi 24 órás étkezés.

Ha sok a nászutas, akkor tudják, hogy ételből nem kell olyan sokat rendelni, mert ők úgyis a kabinban töltik el a legtöbb időt és így akkor a szobaszervíz fog jól járni. Banánból is több konténert rendelnek, de hogy elkerüljék azt, hogy a banán a hét második felére megrohadjon három különböző fázisban veszik a gyümölcsöt. Vesznek érett banánt, fél érett banánt és zöld banánt is, hogy a vendégek a hajózás minden fázisában friss ropogósat tudjanak enni. A zöld banán az egyhetes kirándulás végére szép sárga és érett lesz. Ez azért is fontos, mert az egyes kikötőkből semmilyen élelmiszer nem kerülhet fel a hajóra, így mindent az USA-ban kell bepakolni.

A rozsdamentes acél eszközöket és pultokat csupán 160 ember takarítja a 24 konyhában. Huszonegy szakács készíti az ételeket és a vendégek számától függően 230-245 fős személyzet dolgozik a háttérben. A pincérek 72 országból érkeztek, naponta 10-14 órát dolgoznak és általában 6-8 hónapra szól a szerződésük.

Egy ekkora hajón jogosan merül fel a kérdés, hogy mi lesz a maradékkal. Újrahasznosítják. Persze nem ebből készül utána a párizsi. A gyümölcsből kipréselik a vizet és a szárazparttól tizenkét mérföldre a mannát a tengerbe eresztik és megetetik a halakat. Látom magam előtt, ahogy a sok kis Némó a korallzátonyon piknikezik a maradékokból. A többi tengerjáró hajó egyébként a parttól 6 mérföldre ereszti a mélybe a szemetet, de az Oasis ebben is újítani akart és megduplázta ezt a távolságot, így a kissrácok a tenger hullámai között biztosan nem fognak találkozni egy lerágott csirkeszárnnyal vagy banánhéjjal.

A szakácsokat három kategóriába sorolják. A sárga kendőt viselők az új séfek, a kékek már a második szezonjukat töltik a hajón, a pirosak pedig a nagyöregek, akik az utasításokat adják. Minden nap délután fél ötkor a piros kendősök végigmeózzák az aznapi összes ételt és eldöntik, hogy min kell még változtatni. Az ételeket háromszor ellenőrzik mielőtt azok az asztalra kerülnek. Minőségellenőrzés ez a köbön!

A konyhában nincsen nyílt láng, gázt sem használnak, mert egy apró kis szikra berobbanthatja az egész hajót. A munkálatokat manufaktúra stílusban végzik: a gyártószalag mellett állnak a szorgos kis konyha-munkások és mindenki csak egy feladatot végez. Valaki a zöldséget teszi a tányéra, valaki az epret a fagyikehely tetejére. Így percenként 5-15 tányér tud kikerülni a vendégtérbe.

A túrát a pékségben fejezzük be, ahol már javában készülnek a kalácsok estére, isteni illat kering, a pékek lisztes arccal mosolyognak ránk. Szívesen besegítenék a mézeskalács sütésébe, bár most annak nincs szezonja, és amúgy is rámszólnak, hogy ne maradjak le a többiektől, így szomorúan, de kimegyek a konyhából. Annyira megéheztem, hogy bedobok egy fánkot a Boardwalkon, utána jöhet a vacsi is, majd az esti tízórai és az éjféli nasi.

Bon Apetite!