A Temze partjánál található az egyik kedvenc múzeumom, a Tate Modern. Minden londoni látogatáskor ezt tutira felkeresem a borsos belépő ellenére. A múzeum inspirál, elgondolkodtat, új kreatív kapukat nyit ki az emberek fejében. Legalábbis annak, aki vevő a kortárs művészetre.
Szeptember elejéig látható a London 2012 Fesztivál keretén belül az angol botrányművész Damien Hirst kiállítása. Sokszor sokkoló alkotásokat álmodott meg korunk egyik legjelentősebb még élő művésze.
Botrányos, gyomrot felkavaró kreáció fogad a Tate Modern egyik termében. Egy átlátszó hatalmas üvegdobozban vérző tehénfej pihen, amely körül legyek százai repkednek és frissülnek fel a bíborvörös nedűből. Olyan hangulata van az alkotásnak, mint egy atomkatasztrófa utáni hús és hentesboltban járnánk. A lilás bogárűző UV fény pislákol a doboz tetején, a tartóban az örök nyugalomra tért legyek pihennek. Horrorfilmbe illő hangulat uralkodik el rajtam: „Mi történne, ha az üveg megrepedne és a múzeumot elárasztaná a sok légy?” - gondolkodom el, aztán önkénytelenül felnevetek a következő alkotásnál, a gyógyszerekkel teli vitrinek előtt, amely a művész korai korszakának egyik alkotása.
Mintha egy orvosi iskola szertárában vagy egy gyógyszergyár bemutatótermében lennénk: medicinák és orvosi vizsgálathoz szükséges fém eszközök sorakoznak spártai rendben. Az eszközök után az „Egy angyal anatómiája” elnevezésű szobor látható, amely akár egy Tim Burton film kelléke is lehetne. A michelangelói szépségű fehér márvány angyal egy része a csontokig visszabontva tündököl a terem közepén. A Bodies kiállítás új értelmet kap így: angyali anatómia.
Hirst imádja a pöttyöket. Több tucat festményén azonos nagyságú pöttyök díszelegnek. A Pantone skála szinte összes színe felfedezhető a vásznakon. A pöttyös képek között formaldehides tartályba zárt félbe vágott cápák, tehenek, borjak várják, hogy felfedezzük a belsőségeiket. Geometrikus tökéletességgel kettészelt állatok szerveit lehet tüzetesen megvizsgálni. Tudomány és művészet egyesül, a gyomrom pedig felfordul. Nem tart sokáig az ámulat, cigi füstöt érzek.
A világ tán legnagyobb hamutartójában fél mázsa csikk és hamu van. A „Krematórium” elnevezésű alkotás a budapesti kocsmák 2012 előtti füstös hangulatát idézi. Elszoktunk a zárt, belső terek füstszagától. Milyen jó, hogy nem lehet már dohányozni a kocsmákban. A csikkek később is visszatérnek, amikor egy arany polcrendszer minden sorában különböző csikkek sorakoznak. Akár egy kristálybolt kirakata is lehetne ez. Van rúzsfoltos, félúton elnyomott, filterig szívott, szétrágott, rojtos csikk. Mindegyik elszívott nikotinbomba mögött egyedi történet van, de a művész erről nem beszél, a képzeletünkre bízza az egyes sorsokat.
Az elmúlást jelző installációk után egy magasztos terembe lépek, gótikus templomi rózsaüveg ablakok üdvözölnek. Emelkedett a hangulat. Közelebb lépek a műhöz, amely nem színes üvegdarabokból, hanem döglött, színpompás felkasírozott pillangótetemekből készült. Kaleidoszkópszerű, mandala formákba rendezett óriáslepék ezrei díszítik a művet. Hirst szerint a pillangók a szépség és a törékenység jelképei. Ámulatba-ejtő alkotás. Vajon honnan szerzet ennyi különleges pillangót Hirst?
A vidám teremtől egy szárnycsapásnyira van a sötét, halált idéző zóna. A falon egy kör alakú perzsaszőnyegnek tűnő „valamit” fedezek fel. Izgalmas a textúrája tisztes távolságból. Perzsaszőnyeg a fenét, a rojtok helyett döglött legyeket halmozott fel Hirst. Több százezret. Szaga nincs, már egyik sem zümmög, de akkor is kiráz a hideg. A világ legnagyobb légyfogója ez.
A 90-es évek elején készült az „In and out of Love” installáció. Radiátorokkal fűtött, a többi teremtől hermetikusan elzárt fülledt szobába lépek. Egy asztalon gyümölcsökkel és édes vízzel teli edények, a teremben színes növények találhatóak, valamint fél tucat fehér vászon a falakon. A felfüggesztett vásznakra pillangó bábok vannak ragasztva, amelyekből kikeltek már az élőlények. Az első szárnypróbálgatásaik során hátrahagyott pillangószar foltok festették be a vásznakat. Gusztusos alkotás, az érdeklődök közelebb hajolnak az alkotáshoz, hogy makró távolságból vizsgálhassák a pillangókakit. Eközben duplatenyér-nagyságú húsvér pillangók repkednek körülöttem. Nagy akarat kell hozzá, hogy ne csapjam le egyiket vagy másikat. A pillangók életciklusát lehet végigkövetni itt: a A szépséges állatok félelmetesek. A mellettem nézelődő spanyol pár egyik tagja lepkefóbiás, elsápad és szinte sírva rohan ki a füllesztő helyiségből. Én követem.
A szuvenír bolt előtti utolsó alkotás mennyei. A már szokásos formaldehides folyadékba egy fehér galambot zárt Hirst, amely kitárt szárnyakkal repül. Mintha egy jó pillanatban ellőt fénykép lenne. A szentlélek, a remény és a béke szimbólumával köszön el Hirst a látogatótól és utóbbi gondolattal üdvözli a Londoni 2012 Olimpiai Játékokat.
Kiállítás fotók: Graeme Robertson (Guardian)
A sajtóbemutatón készült videó:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.