Az Indiai-óceán szigete nemcsak a szemnek csábító, de az ízlelő bimbóknak is. Az utcai árusoktól a haute cuisine-ig megtalálható itt sok minden. Érdemes a kettőt keverni és így elveszni a piaci forgatagban, majd egy elegáns gourmet étteremben vacsorázni.

A mauritiusi konyha attól különleges, hogy a különböző kultúrák keverednek benne. A sok sziget-hódító a lábnyomuk mellett, a receptkönyveiket és alapanyagaikat is mind itt hagyták a szigeten. Nyugati és keleti ízek találkoznak egy exotikus mixben. A francia konyhaművészet egy csipetnyi kínai és indai érzéssel találkozik.

Már a 17. században megkezdődött az ízek forradalma, amikor először a hollandok léptek a sziget akkor még lakatlan partjára. Az éhes tengerészek és halászok a szigeten található összes dodót levadászták és megették. Ez is hozzájárult a népszerű madár kihalásához. A hollandok Afrikából és a szomszédos Madagaszkárról hoztak rabszolgákat, akiket a cukornád ültetvényeken dolgoztattak. Java szigetéről, amely a Holland Birodalom része volt szarvasokat importáltak. Az indonéz fűszervilág így került a nagy mauritiusi gasztro élménybe.

A 18. század elején jöttek a franciák. Családok tucatjai telepedtek le ile Maurice-on. A háziasszonyok lassan alkalmazkodtak a helyi ízekhez, otthon franciásan készítették az étkeket. A vörösboros nyúl vagy csirke az alapanyagok hiányában megreformálódott és a helyi körülményekhez alkalmazkodott. A francia hatás nagyon erős még ma is a szigeten: a reggeli croissant-tól a francia borokig minden van.

Száz évvel később a franciákat a britek váltották fel, akik egy hatalmas erőszakos tengeri küzdelem során szerezték meg a hatalmat. A britek folytatták a cukornád businesst, aminek köszönhető, hogy a mai napig készítenek rumot a szigeten. 1835-ben a rabszolgákat felszabadították, helyettük indiai és kínai bérmunkások érkeztek, hogy a földeken dolgozzanak. Az ázsiai telepesek persze hozták a saját ízeiket, receptjeiket bedobták a közös edénybe és valami frenetikusan izgalmas ízorgia kezdődött el. Az indiai családok chilit, kardamont, babérlevelet, fahéjat és sáfrányt adtak a curryeikhez és pörköltjeikhez. Az indiai lapos kenyér ekkor vált népszerűvé. A kínai ételek szintén a bérmunka során lettek a sziget gasztronómiai kulturájának részesei. Ma az utcai kis bódékban és sarki éttermekben is lehet kínai tésztát és édes-savanyú csirkét kóstolni.

A Club Med Pointe a Cannoniers-ben annyi étel van, mintha dézsából öntenék. Esténként több étterem közül választhatok, hogy hol egyek. Van büféasztal, ahol roskadoznak az ételek és van a’la carte étterem is a tengerpart mellett. Én általában a menüset választom, mert akkor nem eszem mindent össze-vissza. Az all you can eat mélylélektanáról és a magyar büféasztal mellől hallható sztorikról itt olvashattok. Szerintem zseniálisan igaz!

Íme a képek a mauritiusi gasztro kalandról!

Dholl puri – palacsinta tészta csicseriborsó főzelékkel rougaille-val, ami egy kreol-stílusú frissen főzött paradicsom szósz. Fűszerezve gyömbérrel, fokhagymával, friss zöldfűszerekkel.…masszív ízek!

Édes gyümölcsök chilis sóba mártogatva – ízorgia a köbön!

Finom mauritiusi tea a Bois Cheri tea gyárban, amely egyben látogatóközpont is.

Rozy étterme GriGri-nél… A sziget legjobb pestos langusztája van itt… 

   Vanilliás-kókuszos csirke különleges rízzsel

Ananászágyban rákkoktél paradicsommal – Club Med uzsonna

Délutáni gyümölcsmix a fáradt vendégeknek

Meleg kecskesajt pestos zöldség ágyon

Bólé az ebédhez

Rákos guacamale 

Palmheart saláta – a milliomosok salátája tele tengeri herkentyűkkel, mellé egy pohár francia rosé.

Kürtös gránátalma francia erdei gyümölcsös szuffléval

Készítettem egy videót a Club Med sous-cheffel is, akivel helyi ételeket készítettünk el a tengerparton.

Piaci forgatag a legjobb alapanyagokkal: