Annak ellenére, hogy havas kifutópályán szállt le a gép a Mikulás hivatalos repülőterén, nem éreztem a száncsengős hangulatot. A fehér fenyőfák és a jeges, téli táj varázslatosak volt a repülő ablakából, és a mellettem ülő kislány is a Télapó itt van-t énekelte, mégis úgy éreztem, mintha egy szuvenírvároskában, egy giccsgyárban landoltam volna.

Megérkezés Rovaniemi repülőterére (Kattintson a képre a galériáért!)

A finn Lappföld fővárosa, Rovaniemi Budapesttől 3,5 órányi repülésre található, charterjárattal vagy Helsinkin keresztül lehet átszállással eljutni oda. A legritkábban lakott területe ez északi nyelvrokonainknak: több rénszarvas él itt, mint ember. Még a város alaprajza is rénszarvasagancsra emlékeztet. Nyolc évszak van, mindegyikben mások a fények: a téli hónapokban csupán néhány órán át van világos, nyáron pedig néha le sem megy a nap. Rovaniemi Veszprém és Ajka testvérvárosa, hatvanezer lakossal. Itt található a világ legészakibb McDonaldsa, az egyetemen Mikulás szak van, a helyi focicsapat pedig az FC Santa Claus. 

Hull a pelyhes

Rovaniemi a Mikulás hivatalos otthona. Az év minden napján lehet vele találkozni az irodájában, a skanzenszerű Télapófaluban, amely pont az északi sarkkörön fekszik. A sarkkört nem lehet nem észrevenni, hiszen kék neonfény jelzi a vonalat. Joulopukki, a finn Télapó titkos játékkészítő műhelye Korvatunturiban a Fül-hegyen túl található. Itt még nem járt földi halandó, és mivel a legenda szerint nehezen megközelíthető, a nagyszakállú, kortalan, de mindenképpen szépkorban lévő öregúr Rovaniemibe tette át a székhelyét az 50-es években. Hirtelen egy szuvenírfalu is kinőtt itt egy tucat ajándékbolttal, éttermekkel, outletüzletekkel és manókkal.

Folyamatosan szólt a Jingle Bells, kis pelyhekben hullott a hó, de a hangulatom még mindig nem volt száncsengős, pláne miután egy órát álltam sorban, és 25 eurót fizettem a manófotósnak a Mikulással közös képért. A nettó egy-másfél perc, ami egy gyerekre jut, elég volt ahhoz, hogy a csodálatosan berendezett dekorszobában a Mikulás elárulja: szívesen jár a Balatonra. Nyáron nem visel szakállat, és hagyományos ruhát hord, így nem ismeri fel senki. Azt hiszem, jövő nyáron érdemes lesz alaposabban szemügyre venni a balatonföldvári kemping finn vendégeit.

A Télapó itt fogadja a gyerekeket (Kattintson a képre a galériáért!)

Télapófalván van a világ leghíresebb postahivatala. Mindegyik levél, amelyet a Mikulásnak vagy valamelyik névrokonának címeznek, vagy azt írják rá, hogy Északi-sark vagy Télapó Főposta, az mind Rovaniemibe érkezik. Az épp ügyeletes manópostás Olaszországban született, de a mediterrán klímát inkább a fagyosra cserélte, hogy mosolyogva tolmácsolja az olasz gyerekek kívánságait a főnökének. Eddig több mint 15 millió levél érkezett ide 198 országból, még az afrikai Eritreából is akadt néhány.

Karácsony környékén naponta 32 ezer rajz ömlik be a postán. A legszorgosabb levélírók Japánból, Nagy Britanniából, Romániából, Olaszországból, Finnországból és Lengyelországból küldik a kívánságlistát. Van olyan gyerek, aki világbékét kér, sokan cumit küldenek a kis rénszarvasoknak. Kezembe került egy magyar kislány, Anna levele, aki egy évvel ezelőtt Dorogról írt a Mikulásnak: mikrofont, gördeszkát, karkötőt és színes parókát kért. Ezennel üzenem Annának, hogy a levél célba ért! Remélhetőleg anyuka adta fel a dorogi postán, majd a Tesco érintésével ment haza.

A posta a manóval (Kattintson a képre a galériáért!)

Élet a Mikuláson túl

Miután letudtuk a kötelező Mikulás-köröket, a gyerekek mosolygó arccal, a felnőttek pedig lapos pénztárcával jöttek ki a helytartó irodájából. Rovaniemiben azonban akad más látnivaló is. Viszonylag kicsi a belváros, ahol üzletek, éttermek, bárok, hotelek és kaszinó található. A központi tér egy finn heavy metal-banda, a Lordi nevét viseli, miután Hard Rock Hallelujah című számukkal megnyerték a 2006-os Eurovíziós Dalfesztivált. Esténként megtelnek a kocsmák, a helyi egyetemisták fűszeres forralt borral és füstölt lazaccal próbálják feldobni a havas hétköznapokat.

Alvar Aalto, a letisztult vonalú épületeiről híres finn építész több házat is tervezett a városban.  Mindegyik társasház aljában szauna van, de nem közös használatra. A lakóknak követniük kell a házmester által készített szaunabeosztást, így a Rajamäki, az Onkamo és a Helppikangas család nem fog meztelenül kellemetlen pillanatokat szerezni egymásnak a szaunában. 

A város jelképe a szépen kivilágított Ounasjoki folyót átívelő Jätkänkynttilä híd, amely a budapesti Megyeri híd kisöccse is lehetne, valamint az Arktikum, amely múzeum és tudományos központ egyben. Az én kedvencem a Korundi Kulturális Központ volt, ahol a Rovaniemi Művészeti Múzeum található. Ez a finn modern és kortárs művészetet mutatja be. A kiállítás világszínvonalú: szemtelen, elgondolkodtató és provokáló. A képek, szobrok, plasztikák tele vannak szexualitással, amely keveredik a hagyományokkal a modern téglaépületben. Úgy látszik, a téli kevés napfény vagy a nyári folytonos világosság jót tesz a helyi művészeknek.

Az egyik szobor a Korundi Kulturális Központban (Kattintson a képre a galériáért!)

Érdemes ellátogatni egy rénszarvasfarmra is. Rudolf nyomába eredni nem könnyű, mert a Mikulás szánjának húzóerői akár 70 km/h-s sebességgel is tudnak száguldozni, bár csak rövid ideig. Februárban még gyorsasági futamokat is rendeznek rénszarvasokkal a városközpontban. A fakultatív turistaprogramon persze komótosan haladtak a nem is piros orrú négylábúak.

A szánhúzás után egy sámán mesélt a helyi szokásokról és a számi kultúráról egy fakunyhóban, amelynek közepén tábortűz égett. Hamuval a homlokomra húzott két vonalat, és azt mondta, hogy a következő életemben rénszarvasként fogok újjászületni. Legalább a keleti piacokon hasznomat veszik majd, hiszen a rénszarvas agancsából készült afrodiziákum nagyon drága, és főleg Ázsiában kapós, ahol az orvosok receptre írják fel mint potencianövelőt.

Kik azok a számik?

A számik Európa északi részén, Finnországban, Norvégiában, Svédországban és a Kola-félszigeten (Oroszország) élnek. A 9000 fős nép nyelvét és kultúráját a kihalás veszélyezteti, ezért autonóm parlament felügyeli a finn Inariban. A számik nagyon szoros kapcsolatban vannak a földdel, amelyen élnek. Erősen hisznek a spiritualitásban és a környezet erejében. Úgy gondolják, hogy mindennek a földhöz van köze, és a föld mindennek a közepe. Hegyekhez, forrásokhoz, tavakhoz imádkoznak, és áldozatokat mutatnak be nekik. Szerintük minden, ami organikus, lélekkel rendelkezik, és ezért ennek megfelelően bánnak vele.

Az egyik számi legen
Számi lány rénszarvassal (Kattintson a képre a galériáért!)a szerint az északi fény akkor született, amikor egy róka átfutott az esti égbolton, farkával végighúzta a mennyországot, ezzel látványos fénycsóvát hozott létre, amelyet csak az északi emberek látnak. A sámánizmus az életvitelük nagy részében jelen van. A számi sámándob ma ajándéktárgyként kapható, anno a törzsi doktor ezzel segítette transzállapotba a falu lakóit, hogy kapcsolatba tudjanak lépni az elhunyt lelkekkel, és közvetítsék azok akaratát. Ma a számik egy része még mindig rénszarvas-tenyésztéssel foglalkozik, amely a halászat és vadászat mellett a legfőbb bevételi forrásuk.

A számik legendájában szereplő sarki fény, az aurora borealis Rovaniemiben is megfigyelhető. Tiszta és sötét időben a legelképesztőbb színekben és formákban tükröződik az ég. Az északi fény szeptembertől áprilisig látható, a helyiek szerint minden második nap, de nekem nem volt hozzá szerencsém.

Másnap reggel kutyaszánra ültem. A huskyk majd kiszakították a hámot, olyan virgoncok voltak. Habár csak néhány kört tettünk, mégis remek szórakozás volt. Innen egyenesen a reptérre vezetett az út, de az már fűtött busszal.

Kutyaszán huskykkal (Kattintson a képre a galériáért!)

A látogatás során nem fogott el karácsonyi hangulat, de így is felejthetetlen élmény volt. A táj lenyűgöző, a számik kedvesek, Rovaniemi hangulatos, a Mikulás pedig csak ráadás. Búcsúzóul a repülőtéren az útlevelembe nyomtam a Mikulás hivatalos pecsétjét, és itthon bekereteztem a 25 eurós fényképet, bízva abban, hogy jövőre ismét meghallom majd a száncsengőt.