Jamie Oliver a 2012-es londoni olimpiai játékok egyik kulcsfigurája volt. Szó sincs azonban főzésről, hiszen nem a szakácszseni készítette a sportolók menüjét vagy a VIP vendégek díszvacsoráit.

A világ első digitális olimpiáján mindenki kedvenc séfje okostelefonnal népszerűsítette a mozgást és ezzel pénzt gyűjtött beteg gyerekeknek, valamint egy csapat globális blogger mentora volt, akikkel közösen augusztus elején interjúvoltuk meg Jamiet nyugat-Londonban az öt karikára hangolva.

 
Jamie Oliver:  Magam sem tudom, hogy mit várok a Játékoktól, de remélhetőleg mindenki, aki a városban dolgozik, a rendőröktől a taxisofőrig tele lesz élettel, szeretettel és lelkesedéssel, hogy a külföldi vendégeket fogadja. Londonban egyébként is mindig sok turista van, remélem most még felkészültebbek, türelmesebbek és segítőkészebbek lesznek.

A 2012-es londoni olimpiai játékok alatt a Samsung nagykövete vagy. Mik voltak a legjelentősebb olimpiai momentumok eddig a számodra?

 Kétség nélkül az olimpiai fáklyafutás. Végigfuthattam a falumban az olimpiai lánggal Essexben, ami Londontól két órára van. Végigkocogtam a volt iskolám előtt, ami nagyon izgalmas volt, mivel rossz gyerek voltam. Őrületes élmény volt. 37 éves vagyok most, 16 évesen fejeztem be az iskolát és az idő azóta villámgyorsan repült. Hátborzongató és szürreális volt azon az utcán futni, ahol általában egy árva lélek kószál csak egy kutyával, de most több ezren voltak. A szemem sarkából láttam a barátaimat, akik alattam és felettem végeztek, tanárokat, akik leszidtak, amikor rossz fát tettem a tűzre. Szürreális és fantasztikus élmény volt egyben. Megtarthattam a fáklyát, de a gázgyújtót ki kellett vennem belőle. Most épp szerelés alatt van, hogy egy új gázégőt beletegyenek, hogy utána egy remek koreai barbeque-t csinálhassak rajta, vagy csak mályvacukrot olvasztok majd a tetején. Azon leszek mindenképp, hogy megint működjön a fáklya és akkor akár fondüzhetünk is vele.

Mit tanácsolsz azoknak, akik idén nyáron először látogatnak Londonba?

 London egy hatalmas és eléggé kiterjedt város 9 millió lakossal. Könnyű belefásulni a városlátogatásoknál ugyanazokba a turistás dolgokba. Utazás előtt mindenki keressen rá az internete azokra a dolgokra, amik érdeklik, legyen az kaja, divat vagy bulizás. Egy kis házi feladattal, így a legkúlabb helyeket lehet megtalálni a városban. A legfontosabb talán, hogy az előre kiszámítható dolgokat elkerüljük és a valódi Londont ismerjük meg. Hisz az nem ugyanaz, mint amit sokan gondolnak.

 Kiknek drukkolsz az Olimpián?

Mivel brit vagyok, természetesen Tom Daily műugrónak és Victoria Pendleton kerékpározónak szurkolok, aki szintén Samsung nagykövet. Remélem jól sikerül majd nekik. Látni akarom azt is, ahogy Usain Bolt a világ leges-leges-leges-leges-legjobb eredményét produkálja. [Jamie eközben Bolt legendássá vált kézmozdulatát mutatja be] Persze ha nem nyer, az is vicces lesz ezek után.

 A Samsung Hope Relay népszerűsítésében is részt veszel. Ez miről szól, és milyen eredményt remélsz tőle?

A Samsung Hope Relay zseniális módja annak, hogy az Olimpiát és annak örökségét népszerűsítse, akár a Játékok után is. Van egy kiváló jótékonysági szervezet Nagy Britanniában, a Kid’s Company. 17 000 gyerek életén segítenek, akik veszélynek vannak kitéve, bántják őket vagy egyéb borzalmak történnek körülöttük. Mivel a kormány nem igazán tudja kezelni a helyzetüket, a szervezet annyira fontossá vált, hogy majdnem kormány szinten foglalkoznak velük. Persze folyamatosan küzdenek a támogatásért, a Samsung pedig pénzzel segít nekik. Le kell tölteni az applikációt okos telefonra, utána pedig sétálni, futni, ugrálni, kenuzni, bicajozni vagy mozogni kell  és közben gyűlik a pénz a gyerekeknek. Eddig 280 000 angol font (100 millió forint) gyűlt össze, a cél az egymillió font. Szerintem ez egy remek és hasznos módja, hogy a jó cél érdekében pénzt gyűjtsünk. [Magyarországon összesen 100 millió forint összértékű Samsung Smart termékeket adományoznak. – a szerk.]

 Mit gondolsz mi lesz a legmeglepőbb dolog, azoknak, akik először látogatnak Londonba?

Hát… [Jamie sokáig gondolkozik] talán az, hogy a Big Ben valójában nem is olyan nagy, illetve, hogy a világ legöregebb metrórendszerének akadnak problémái. Én vidéki srác vagyok, de 18 éves korom óta élek Londonban, ami tele van ikonikus látnivalókkal. Ha látogatóként ezeket a saját szemeddel látod, akkor lehet, hogy kicsit csalódni fogsz, de ha süt a nap, akkor minden gyönyörű. Tele van a város fehér testekkel, a ruhából kilógó részek pedig rózsaszínűre égtek már a napsütésben. 

Mindannyian büszkék vagyunk a városunkra és az országunkra, de nagy kajaszeretőként egyáltalán nem vagyok patrióta. Bár ha valaki azt mondja, hogy a helyi ételek rosszak, az nem igaz. Csupán a csomagolás mögé kell nézni.  Az utazásoknál az a jó, hogy a rutinjainkat félre lehet tenni és betekintést lehet kapni az új és különleges dolgok mögé, ami még izgalmasabb. Én például imádok a kitaposott út mellett menni.

Londonban a világ összes országa jelen van, ami egy nagyon boldog és vibráló közösséget alkot. A mi pub kultúránk sok látogatónak szokatlan lehet. Egy jó londoni kocsma egy kellemes este, izgalmas vibrálással, csodálatos élmény tud lenni, de ha egy rossz kocsmába mész, akkor az sokszor még az átlagosat sem üti meg. Tudni kell, hogy hova megy az ember, legyen szó zenéről, bulizásról vagy evésről.

 A te ételeid is nemzetköziek akkor?

Azt hiszem, hogy nem túlzás azt mondani, hogy egész jó ételeket készítek, persze ez is minden nap változik. Szerintem az angol szalonna és kolbász nagyon jó itt Nagy Britanniában. Rock sztárként szeretjük őket. Van egy húsboltom a Szent Pál Katedrálisnál és felette egy éttermem, ami kifejezetten a szabad tűzön való ételkészítésre specializálódott. Se elektromos áram, se gáz nincs, csak természetes tűz és persze fa. A legizgalmasabb, hogy a különböző országok tüzelési technikájával készítjük el az ételeket: texasi füstölés, argentin és japán grillezés, indiai tandori elkészítés vagy olasz kemencében sütés. A természetes főzés a nyílt lángon egy kis sóval megszórva: isteni. Az étterem alatt van egy hentesboltom, ami olyan mintha Damien Hirst botrányművész alkotása lenne: egész tehenek, birkák és malacok lógnak a levegőben. Amire igazán büszke vagyok, hogy az összes hentesem más országból érkezett. A hentes mesterség olyan, mint egy idegen nyelv: a franciák, az olaszok, a portugálok és az angolok is másként és különböző helyeken vágják a húst. Lehet, hogy mindannyian steaket eszünk, de azt különböző módon vágjuk: ki késsel, ki kézzel.

 Milyen sportágat szeretnél látni a következő Olimpián?

Természetesen a főzést és az olimpiai szeletelést vezetném be a következő Olimpián. A világ legjobb szakácsai valószínűleg a japánok vagy a spanyolok lehetnek. A legizgalmasabb konyhaművészet minden bizonnyal Japánban történik. A szamuráj stílusukkal biztosan győznének, de ha holnapra kifogyna a világ olívaolaj készlete, akkor én biztos befejezném a főzést.