A vasárnapi felhős idő ellenére érdemes volt korán felkelni és gyorsan magunkba tömni az angol sonkát és sült paradicsomot a szállodában. Útba vettük kelet Londont és egészen a Columbia Road-ig meg sem álltunk. Minden hét utolsó napján reggeltől kora délutánig ugyanis virágvásár van.
Egy virágvásárra kimenni egy kiadós alvás helyet? Nemár! Rendben, az angolok híresek a rózsáikról, a skótok a bogáncsról, a walesiek a nárciszukról, de ezekért mégsem utazik a hazánk fia Londonba. Annak ellenére, hogy a jó áron kapható virágokat nehezen lehet hazaszállítani, mégis megéri a város központjától a 20 perces metrózás az utcai kofák és cool arcok megnézéséhez.
| A Columbia úton annak idején birkák vonultak a mészárszék felé. London növekedésével azonban szükség volt a területre. A 19. század közepén már volt itt egy 400 standos fedett piac, de azt lerombolták. Az egyszintes viktoriánus épületek is ekkor épültek. A helyi zsidó kereskedők miatt a szombati piacnapot vasárnapra tették, amely jól jött a város többi kofájának is, hiszen a más piacokon megmaradt szombati árut itt még értékesíteni tudták. Az 1970-es években hanyatlásnak indult a környék, a területet fel akarták számolni, de a helyiek ellenállása miatt a környék és a piac nem vált az enyészetté. Azóta nemzetközi hírnévnek örvend a piac a maga furcsa boltjaival és rikácsoló árusaival. |
A macskaköves kis utca dickensi hangulatot idéz, a virágárusok mögött hangulatos butikok, galériák és design boltok pislákolnak. Ezek mégis háttérbe szorulnak a leginkább férfi virágárus kofák zsizsegése miatt. ”Fiver! Fiver! Everything for a fiver!” – kiáltják furcsa angolsággal. Ha valaki a BBC angolján nevelkedett nehezen szokik hozzá az „olcsó angolsághoz”. Atlétás fiatal srácok és idősebb börtöntölteléknek kinéző legények próbálják egymást túlordítani. Hölgy eladók is vannak, ha nem is túl sokan. A rikácsolásuk csak a szépségükkel vetekszik. Egy helyi angol hölgy azt mondja, hogy az Olimpia miatt vannak ma itt ennyien, de máskor is nehezen lehet közlekedni a szűk kis utcán. „Ne gondold, hogy máshol olcsóbban megkapod! Mindenki öt fontért adja a krizantént! Mire visszajössz hozzám megvenni, már rég valakinek az ablakában lesz a virág”- mondja egy rossz arcú, de annál inkább mosolygó árus.
Levendula, rózsák a szivárvány minden színében, fűszernövények, szőlőtőkék, harangláb, banánfa, aloe vera, húsevő növények, napraforgók és még számtalan zöldség sorakozik egymás mellett. A tömegben toporgó földszintes kutyák bánják leginkább a vasárnapi piacot, akikre akaratlanul is többen rálépnek. A gazdájának eszébe jut, hogy talán nem ez London legjobb helye a kutyasétáltatásra. A trágyázás pedig nem szükséges a vágott virágoknak.
A standok közötti lyukakban utcai zenészek szórakoztatnak. Van, aki bendzsón játszik örökzöldeket, de engem mégis egy csinos lányduó előadása repített egy teljesen más világba. Heather és Ruby szoló énekesek, de az utcai zenéléshez általában összeállnak és elmondásuk szerint jó pénzt gyűjtenek a vasárnapi alvás helyett. Hatalmas tapsot kapnak, kár hogy nem árulnak cd-ket, azonnal vennék belőle.
A Columbia Road egyik végében a „Birdcage” nevű pub emlékeztet arra az időszakra, amikor a virágok mellett kalitkás éneklő madarakat is árultak. Ma már csak a részeg angolok dalolnak néhány pofa helyi sör után. A virágpiac másik oldalán apró kávézó és étterem fogadja be azokat, akik a gyakorta előforduló eső elől menekülnek be egy méltán híres fish&chipsre. Néhány perces séta után a hétvégi könyvvásárt is érdemes megnézni, de a metróhoz indulva a helyi graffiti művészek szürreális munkái a tűzfalakon is megérnek egy-két kattintást.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.