A hajókázásnak vége, már New Yorkban vagyok néhány napig. Imádom ezt a várost, a nyüzsgést, a rohanó embereket, a fiatal művészek bohém életstílusát, azt, hogy itt mindenki olyan lehet, amilyen csak akar. Ha különc vagy, nem férsz a bőrödbe, meg akarod váltani a világot vagy éppen el akarsz bújni előle, akkor irány New York.
Tizensokadjára vagyok már a városban, pelyhes fiúként érkeztem először és már akkor megfogott valami, aztán visszatértem évről évre. Gimis koromban a negyedik osztályt Coloradoban töltöttem ösztöndíjjal egy családnál, de nem nyugodtam meg a Sziklás hegységben, átugrottam akkor is ide. Néhány éve pedig közel két hónapot töltöttem az Empire State Building egyik 71. emeleti irodájában, amikor a Magyar Turizmus Zrt. gyakornoka voltam. Arról a néhány hétről és az élményeimről írtam egy színes-szagos blogot, amit ide kattintva meg is tudsz nézni.
Park a magasban
Van egy park New Yorkban, amelyet néhány éve adtak át a nagyérdeműnek. Ez a High Line, amely Manhatten szívében a nyugati városrészben található. Ez eddig nem is lenne olyan nagy durranás, hiszen zöld terület sok helyen van, de ez a park bizonyos az utca felett nő és egyre inkább terjeszkedik.
A High Line több, mint 2 km hosszú a 12. és a 20. utca között, széltében nem túl acélos, szerkezetében viszont annál inkább. A város ezen részében korábban gyárak és üzemek voltak, amelyek egy vasúti sínnel voltak összekötve. Az áruk így utaztak egyik üzemből a másikba. Kiválóan sikerült az a kezdeményezés, mely az üresen tátongó ingatlan újraértelmezését tűzte ki célul. Anyukák hozzák ide a gyerekeiket, szerelmesek andalognak, idősek pihennek a padokon, az egyetemisták a Starbucksukat szürcsölve tanulnak, az elszántabbak ide jönnek kocogni, sőt hétvégenként mindenféle zsibvásár is helyet kap a sárga taxik felett.
A 19. század közepe táján még az utca szintjén száguldoztak a vonatok, de az autók megjelenését követően rengeteg baleset történt errefelé. A 10. sugárutat akkoriban a halál útjának becézték. A vasúti síneket felszedték és néhány tíz méterrel magasabban, állványokra helyezték át a 30-as években. Néhány évtizeddel később a szállítás ezen módját felváltották a teherautók, így a High Line 1980-ban bezárt. Az utolsó vagonban fagyasztott pulykák voltak. A park újraélesztéséért sokan kampányolnak, s végül több tízmillió dollár ráfordítással 99-ben megnyitotta kapuit. A parkot folyamatosan bővítik, hiszen még sok van hátra a romos vasszerkezetből, a tervek szerint egészen a 34. utcáig fog tartani.
Minden alkalommal, amikor New Yorkban járok, eljövök ide és sétálok néhány utcányit. Imádom ezeket az urbánus és ipari helyeket, ahol pezseg az élet és mindenki olyan lehet, amilyen csak akar.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.