St. Thomas / St. John

Szárazföld!  Azt hittem, hogy nagyon fogom várni már ezt a pillanatot, de be kell lássam a hajón is remekül el vagyok. Pedig én nem vagyok egy pool-boy (medencés srác) és szeretek minél többet látni, de mégis villámgyorsan telt el az idő a mi kis ladikunkon. Első megálló St. Thomas szigete...

 [/caption]

Minden kikötésnél lehetőség van szervezett kirándulásokon és programokon részt venni. Ezeket érdemes előre befizetni az utazási irodában vagy a hajón sorba állni. Én a „voluntourism”, vagyis önkéntes turizmus programra jelentkeztem, amire kísérőtársamat, Buza Sanyit is el akartam rángatni. A program abból állt, hogy egy védett természeti övezetben alkalmi munkákat végzünk: köveket pakolunk, utat építünk, szemetet szedünk, kerítést festünk, takarítunk, teszünk-veszünk a ház körül. Azért jelentkeztem erre a túrára, mert egyrészt ez újdonság a turisztikai piacon, másrészt, ha már ilyen jó dolgom van, hogy beutazhatom a világot, akkor valamit vissza is szeretnék adni. A fenntartható turizmus valami ilyesmi lenne. Arról nem is beszélve, hogy az Önkéntesség Európai Éve van 2011-ben.

[caption id="" align="aligncenter" width="491" caption="hajnali ébredés St. Thomas felé"][/caption]

Szóval, bekészítettem az összes kamerát, fényképezőgépet, vizet, kétnapi hidegélelmet, túracipőt és játszóruhát. A hátizsákom tíz kiló körül roskadt a vállamon, megcsapott „szenttomi” párája az erkélyemen és a korai tűző nap, letettem a lábam a szárazföldön, izgatottan vártam a pillanatot, hogy valami jót tegyek, hogy végre feláldozhassam magam az önkéntesség oltárán. Az extázis az egekbe röpített, majd egy rakéta visszarántott a karibi szigetre, mikor közölték, hogy az önkéntes túra elmarad. A húsvéti ünnepekre fogták az incidenst, de láttam a szervező papírján, hogy a 6000 utasból én voltam az egyedüli hülye, aki 50 dollárért akart szemetet szedni ezen a Karib szigeten. Placcs, pofára esés. Elment a kedvem a szigettől, inkább visszamegyek a hajóra akkor – gondoltam magamban, de Sanyi azt mondta, hogy ha már leszálltunk, nézzük meg mit rejt „szentjancsi”. Olyan voltam, mint egy kiskölök, kinek elvették a kedvenc tamagocsiját, durcásan ültem fel a kis hajóra, amely fél óra alatt átvitt minket St. Thomasról St. John szigetére.

[caption id="attachment_516" align="aligncenter" width="491" caption="A szűz szigetek egyike felülről plasztikból"][/caption]

[caption id="attachment_532" align="aligncenter" width="491" caption="A szűz szigetek"][/caption]

Nagyhajóról kishajóra, nagyszigetről kis szigetre mentünk. Megannyi apró szigetet hagytunk magunk mögött, állítólag delfinek szegezték az utunkat, bár én egy darabot sem láttam. St. John egy apró kis sziget, csodálatos zöld és türkiz színekben csillog a tenger még a borús idő ellenére is. A sziget nagy részét egy védett park takarja – no ide jöttünk volna kavicsokat rendezni, de ne is feszegessük ezt a témát, mert a végén még elmorzsolok egy sós könnycseppet.

Leszállás után egy gyalogos túrára indulunk a csapat egyik felével és a hajó kapitányával, a másik csapat shoppingolni tart, hiszen vámmentes boltból a Virgin szigeteken nincsen hiány. Idegenvezetőnk többször odajön hozzánk és megköszöni, hogy eljöttünk a szigetre és ő hihetetlenül örül annak, hogy minket vendégül láthat. Kedves erőfeszítés tőle, alig erőltetett a fehéren csillogó műmosolya, de a lényegen nem változtat: nem túrhatjuk nyakig a sáros földet, hogy jót tegyünk ezért a szétzüllött planétáért. St. John gyönyörű, de azt hiszem ide elég egyszer eljönni. A kulturális éhségemet a helyi templom, könyvtár és szatócsbolt nem elégíti ki, ennél többet kell egy világutazónak mutatni, hogy leessen az álla. Ha az állam nem is, de a táskám már keményen húzza a vállamat, de tűrök. Hiába. Egy semmitmondó, de a helyiek számára fontos értékekkel bíró fehérre meszelt erőd megnézése után, az amerikai lobogót hátrahagyva Sanyival csak lődörgünk a kis utcákon. Kolumbusz Kristóf is hasonló hangulatban lehetett, amikor fáradtan megérkezett ide.

[caption id="attachment_514" align="aligncenter" width="491" caption="karibi színek és egy nem-elveszett turista"][/caption]

A gyémánt shopban nem találok 70 kilónál nagyobb drágakövet, mégis a legnagyobb gyémánttal távozom a boltból (lol). Saját magamat rángatom ki a kellemesen hűtött szalonból. Sanyi egy pólót próbálgat egy ideje már, addig én beülök egy helyi kocsmába, ahol egy trópusi, jópofa helyi sört gurítok le. Igazából csak az ingyen wifi miatt ültem be, de össze is lehet kötni a hasznosat a kellemessel. A frissen csapolt sört egy gerezd naranccsal turbózza fel a pultos – ez az „Island Summer Ale”. Ahogyan a címkéje is mutatja olyan ez, mintha egy pálmafából csapolnák a folyékony kenyeret. Gyorsan lehúzom, kicsit megszédülök tőle, majd beülünk egy barkasz taxi hátsó részébe és a tengerpartra igyekszünk.

[caption id="attachment_523" align="aligncenter" width="491" caption="sörkoktél karibi hangulatban"][/caption]

Arra a partra, amely a világ tíz legszebb strandjának az egyike: a Trunk-öböl. Az amerikai Condé Nast Traveler magazin ítélte oda már többször a rangos díjat a St. Johni beachnek. Tényleg szép, bár a barkaszunk vezetője nyomja a gázt, furcsa akcentussal beszél – nem értem mit mond, ő sem ért engem - így nem állunk meg egy gyors fotószünetre. A négy-dolláros beach-belépő után kifutunk a partra, készítünk néhány fotót, beledugom a lábujjam a kellemes vízbe, elkap egy szolid homokvihar, találkozunk egy magyar sráccal, aki egy másik hajón dolgozik, megnézzük a part népét majd futunk vissza a taxihoz, amely a kishajóhoz visz, az pedig a nagy hajóhoz. Gyorsan ledaráljuk, pancsolásra idő most nincs. Könnyes búcsút intünk St. Johntól, majd az Oasis tövében még néhány szuvenírt beszerzünk a hazaiaknak, valamint összehaverkodunk egy köveken pózoló hüllővel. A kapitány megkongatja a hajó harangjait és már indulunk is.

[caption id="attachment_535" align="aligncenter" width="491" caption="Top beach! Készítette: Brandon King - flickr"][/caption]

A tizenhetedik szintről integetek nagy karokkal, leégett pofával és széles mosollyal, bár nem tudom kinek. Talán a helyi idegenvezetőnknek, aki már biztosan a borravalót számolgatja csónakja kajütjében vagy az összes szemétdarabnak, amely a parkban zokog, mert egy magyar srác nem szedhette őket fel aznap.

[caption id="attachment_520" align="aligncenter" width="491" caption="Valódi makikat nem láttam, csak ilyen majomjancsikat!"][/caption]

[caption id="attachment_508" align="aligncenter" width="491" caption="Teát valaki?"][/caption]

[caption id="attachment_526" align="aligncenter" width="491" caption="meszes láb - rabszolgapiac vagy fehér homokos tengerpart"][/caption]

[caption id="attachment_524" align="aligncenter" width="461" caption="Nem kérték a segítségünket! :-("][/caption]

[caption id="attachment_506" align="aligncenter" width="491" caption="Buza Sanyi a hajón"][/caption]