A Bahamák több száz apró szigetből áll a Karibi-térségben. Mindenkinek eláll a lélegzete ha azt hallja, hogy egy ismerőse a Bahamákon tölti a szabadságát. Nekem kettős érzéseim vannak a szigetekkel kapcsolatban, habár csak a
fővárosban Nassauban jártam.

Az Oasis utolsó szárazföldi megállójánál jártunk, még Magyarországon előre jelentkeztünk egy kulturális kirándulásra a szigeten. Körülbelül 5 órát tölthettünk el a szárazföldön, amiből 3 órát egy kisbusszal zakatoltunk egyik „kulturális” helytől a másikra. Nos kérem szépen, lehet, hogy most meg fogtok ostorozni, de Nassau nem egy izgalmas desztináció. Legalábbis pár órára biztos, hogy nem. Ide érdemes úgy eljönni, hogy az ember legalább egy hetet tölt el és pihen egy jól felszerelt szállodában, amiből persze nincs hiány. A kult-túra rajongók hoppon maradnak, mert egy pár száz éves dohos erőd meglátogatása nem fogja elérni az európai városlátogatásokhoz szokott hazai vendég ingerküszöbét. Többször az járt a fejemben, hogy az otthoni pincékben is hasonló a hangulat, int ezekben a lőporos hordós lyukakban. A néhány órás szabadidőben lehet érdemesebb a nem túl autentikus programokon részt venni, például elmenni búvárkodni, vizisportolni vagy csak egy tengerpartra kivágódni és élvezni a napot és a langyos tengert. Hiába van az ember a vízen egy héten keresztül, a tengerbe a hajó 17. szintjéről nem lehet belógatni a lábunkat a hullámokba.

Nassauból egy íves híd vezet át a Paradise Island-re, ahol az Atlantis szálloda van. Ez egy hatalmas, ötcsillagos hotel, ahova turistabuszok szállítják a látogatókat egy kis kaszinózásra, valamint delfinsimogatásra. Ha a több ezer dolláros szobaárat nem akarjuk kifizetni, lehet látogatói jegyet is venni, és csobbanni a hatalmas vízi vidámpark egyik medencéjébe vagy delfineket, sőt fókákat simogatni. Egy csodálatos akvárium is helyet kapott itt. Mint kiderült a hajón dolgozók többsége ide látogat amikor kiköt a hajó és éppen szabad idejük van. Mi csupán fél órát töltöttünk el itt, ami arra volt elég, hogy a kötelező beállós fotókat elkészítsük, pisiljünk egyet és hiányérzetünk legyen, hogy ide még vissza kell térnünk.

A buszos városnézés után volt még egy szabad órám, így kicsit elmentem lötyögni. Nassau fő utcája tele van boltokkal, nagyjából
ugyanazokat lehet kapni, mint a többi karibi szigeten. Lefotóztam néhány cool arcot és felfedeztem egy street-art projectet, amit a Coca Cola támogatott. A város fehér falait színessé varázsolták a helyi művészek, igazi kis gyöngyszemekké alakították az unalmas utcarészleteket.

A Bahamák hivatalos színe a rózsaszín. Elviekben a homok is pink árnyalatokban pompázik. A Parlament épülete és a közigazgatási épületek többnyire szintén ebben a baba színben csalogatják a politikusokat. A Bahamákon nagyon lezser az egyenruha: itt akár egy csinosabb rövidnadrágban és lenge ingben is el lehet menni egy tárgyalásra. Minek is az a fránya poliészter zakó és a nyakkendő? Igazuk van! Egy éve Londonban jártam a világ egyik legnagyobb utazási kiállításán, ahol a helyi turisztikai hivatal képviselői mind ilyen lazán sportosan voltak felöltözve. Ez a novemberi nyirkos londoni időben igazi színfolt volt a vásáron.

Épp a Gucci bolt környékén jártam, amikor meghallottam az egyik kikötőben pihenő hajó kürtjét. Hajaj, elkéstem, rohanás. Nekilódultam, hogy átverekedjem magam a tömegen és rohamléptekkel közeledtem a kikötő felé. Kár volt, mert az utcán kanyargott még a sor. Fél óra múlva már a hajón voltam, megégett orral és egy halom giccses hűtő mágnessel a zsebemben.

Felmásztam a legmagasabb szintre és könnyes szemekkel búcsút intettem a Bahamáknak.

Bahamák, a set on Flickr.