Géppuskalábú táncosok, óriási színes díszletek, flitteres jelmezek és plasztik mellek minden mennyiségben. A világ legnagyobb bulija valójában egy komoly verseny, ahol még az utcaseprő is lakkcipőben szambázik. Így robbant a boldogság bomba a riói karneválon.  

Elbőgtem magam Rióban a Sambodromo karzatán. Valami váratlanul feltört belőlem, amire nem számítottam. Kis gyerekként imádtam a farsangokat és arra vágytam, hogy egyszer majd a híres karneválon is részt vegyek. Ezt el is felejtettem. Pár éve Braziliába utaztunk, de nem a karnevál miatt. Véletlen egybeesés volt, hogy riói ottlétünk utolsó napja a karnevál első napja volt.

Ott álltam a stadion beton lépcsőin a szamba iskolák elődöntőjén és jöttek a színek, pörögtek a rigmusok és akkor, ott, beugrott az érzés, amire gyerekként vágytam és sírni kezdtem. Örömkönnyek voltak.

A karnevál öt napon keresztül tartja lázban Rió lakóit és a látogatóit. Persze hónapok munkája, amíg a táncosok felkészülnek, gyakorolnak, elkészülnek a hatalmas mozgó díszletek és jelmezek. Az első napon a polgármester átadja a város kulcsát Momo királynak, akit a mítosz szerint kiűztek az Olimposzról, majd Rióban lelte meg új otthonát.

Momo király megadja a jelet és kezdődhet a világ legnagyobb partija!

Lenyűgöző táncosok, forró ritmusok, lélegzetelállító kosztümök strasszokkal, tollak minden mennyiségben és a szivárvány minden színében. Aprólékosan kidolgozott fejdíszek, csillogó bikinik.

Mintha egy ki nem fogyó bőségszaruból öntenék a vidámságot! 

Persze, nem csak a fő helyszínen megy a szamba. A karneváli időszak egy hónapjában közel 600 utca bulit tartanak, amit „blocos”-nak hívnak. Ezek kisebb-nagyobb utcabálok zenével, jelmezzel, piával és persze feltüzelt érzelmekkel. Blocost a kerületek, a „szakszervezetek”, a klubbok tartanak, így van a nyugdíjasoknak, az értelmi fogyatékosoknak és a gyerekeknek is külön utcabálja. 

A riói kalandozás során mi is belekeveredtünk néhány ilyen háztömb partiba. Bár nem tudom ezt épp ki rendezte, lehet, hogy a kertészek, mert a botanikus kert melletti utcában volt. A legnagyobb utcabuli a városközpontban van szombaton, ahol egymillión pörögnek egyszerre. 

A karnevál előtti napokban a nagy szambaiskolák levezetik a feszültséget, mi mással mint szambával. Régi és új táncosok és zenészek borulnak össze és buliznak hajnalig. Ők így pihenik ki magukat a nagy megmérettetésre.

 A 700 méter hosszú központi "utca" még üres volt, amikor megérkeztünk. A közönség szállingózott, majd hamarosan beindult a zene, megteltek a lelátók és beindult a buli.  Az első órában csak kapkodtam a kamerámat és a szememet, mindent meg akartam örökíteni, majd

amikor lemerült az aksi, akkor kerültem bele igazán a forgatagba. Akkor tört el a mécses.

A szipogás nem tartott sokáig, egy vodkaszóda hamar felitatta az egereket.

A látogatók, legyenek helyiek vagy külföldiek, nem foglalkoznak azzal, hogy melyik szambaiskola parádézik éppen. Annak ellenére, hogy a karneváli felvonulás egy nagyon komoly sportverseny, a hangulat nagyon baráti. Azonban itt tényleg versenyeznek a rivális iskolák. A 36 tagú zsűri minden apró részletet pontoz 10 kritérium szerint, legyen szó a koreográfiáról, zenéről, együtt mozgásról, mosolygásról, történetről vagy egy véletlenül elejtett zászlóról.    

Pénteken azok az iskolák szambáznak, akik nem kerültek be a legjobb 12-be. Ők itt próbálják megmutatni mit is tudnak, hogy a következő évben bejussanak a Special csoportba, a szombati és vasárnapi döntőbe. Mi őket csíptük el.  

A szambaiskoláknak 65-80 percük van végig rázni a 700 méteres utat. Ha túl gyorsak vagy kifutnak az időből, akkor pontot vonnak le tőlük. Mindegyik iskolának van egy tematikája és saját zenéje, amire épül a showműsoruk. Gurulnak a hatalmas színpadok, amelyek pár tíz méterenként megállnak és lenyomják a koreográfiát. Ja, egy szambaiskolába 3-5000 táncos tartozik. Szóval, csak a fellépőkből kb. 40000 van jelen egyidőben.

Szigorú szabályok vannak (vicces szabályokról beszélni karneválkor), hogyan kell felépülnie egy iskola bemutatójának. A „comissão de frente"-vel kezdődik a vonulás. Ez a 10-15 fős csoport jelenik meg először, akik vázolják a választott tematikát és bemutatják iskolájukat. Ez egy jó hangulatalapozó történetmesélés általában. Őket követi az első nagy „kamion” a temérdek táncossal. 

Utánuk érkezik a zászlóvivő és kísérője. Nagy megtiszteltetés, ha valaki viheti a zászlót, sokszor helyi hírességeket kérnek fel a posztra, hogy a hangulatot megadják. A forgásukat és elegáns mozgásukat, hatalmas díszeiket pontozza a zsűri.  

A dobosok tartják lendületben a több ezer embert. Folyamatosan adják a ritmust és az ütemet a táncosoknak és a nézőknek. Hihetetlen energia van a Sambodromoban, amikor több ezer dobot vernek egyszerre. A stadionban visszhangzik az ütem, a közönség sem bír ülve maradni. A bateria előtt vonul a dobosok királynője. A csodálatos, hosszú és fürge lábú hölgyek egy szál semmiben

úgy szambáznak, mintha géppuskával lőnének a lábuk alá.

Közel egy kilométeren végigszambázni nem kis fizikai munka, pláne magassarkúban és hatalmas tollszárnyakkal. Erre a szerepre is sztárokat szoktak felkérni, akiknek ugyanúgy kell próbára járni mint a "mezei táncosoknak". A zsűri, azonban őket nem pontozza. 

A sort követi a passistas csapat: 10-15 vezető szambatáncos, akiket az iskolák belső versenyeken választanak ki. Itt már vannak énekesek, vokalisták, akik a hordozható hangfalakon énekelik az erre az alkalomra írt szamba dalokat.

Ezek a dalok azért nagyon fontosak, mert velük tartják lázban a táncosokat, a szövegük motiválja őket, hogy még vidámabban nyomják bele a talpukat a betonba. Ha meghallod a zenét és a szöveget azonnal táncolni akarsz, és

nem bírsz leállni, még akkor sem ha a lábad már feladja.

Ilyen a jó szambazene.  

Szambások garmadája következik. Egyszerre mozog mindenki, a szájak fülig érnek, szinte harapható az endorfin. A zsűri pontozza a precíz mozgást, a tér kihasználását, a kreativitást.  

A Bahianas, vagyis forgó hölgyek következnek. Az idősebb nők képviselik a szamba iskolák lelkét, a zene afrikai gyökereit. A cirkáló nénik mindig hatalmas ovációt kapnak. Ők több tucat karnevál után érdemelték ki a helyüket. A fiatal generációk így köszönik meg nekik, hogy kitaposták az iskola hírnevét. A gálaruhákba öltözött legidősebb táncosok folytatják a vonulást, a nagyon idős ex-szambások a kamionokról integetnek. 

A fináléban még megmutathatják az iskolák, hogy mit tudnak. Még az utolsó sor táncosai is ugyanolyan elánnal szambáznak, mint az elsők. Körülbelül egy óra alatt végig csörögnek a Sambodromon, majd jönnek a takarítók, akik a flittereket és tolldíszeket félresöprik. Abban a pár perces takarítási szünetben, még az utcaseprők is megmutatják a szambatudásukat és büszkén viselik a legcsillogóbb lakkcipőjüket az év legboldogabb eseményén.

A videó alatt szándékosan nincs aláfestő zene, a szambaiskolák lüktető ritmusa végigkíséri a nézőt. Van lerobbant kamion és a végén az utcaseprő show-ja. 

A világ legnagyobb buliját ne hagyd ki! Ha a nézőtér helyett inkább a kifutón szambáznál, akkor lehetőség van a felvonuló jelmezeket előre megvenni, így biztosítva a helyed a táncosok között. Én a következő karneválnál benne vagyok, csak bírjam szusszal.  

A 2016-os karnevál két döntős napját az elejétől a végéig újra élheted itt a RedBull TV közvetítésén.

Ilyen volt fókákkal szabadon úszni a Galápagos-szigeteken itt.  Másnaposan végigmásztam az Egyenlítőn itt. Így lehetsz paparazzo turista Hollywoodban és ilyen egy éjszakát eltölteni egy igluhotelben.  

Ne maradj le a többi élményről se!

Csatlakozz a Facebookon és az Instagramon. 

A riói karneváli élményeket 2013 februárjában éltem át. A szöveg és a fényképek mind saját szerzemények. Minden jog fenntartva. Ha megosztanád, felhasználnád a szöveget és képeket, beszéljünk róla!