Venice Beach valójában Los Angeleshez tartozik, Santa Monica és a LosAngeles-i Nemzetközi Repülőtér (LAX) között található. A Csendes-óceán partján fekvő kis közösség minden négyzetmétere inspiráló, évente több millió látogató érkezik ide, hogy a parti sétány furcsa fazonjain ámuldozzon, vagy a kaliforniai hullámokat szelje.

Santa Monica elegáns és modern utcáinak felfedezése után helyi buszra szálltam, amely egy dollárért negyed óra alatt visz le délre, hogy magamba szívjam az amerikai hippikultúra két négyzetkilométernyi területen megmaradt hangulatát. A beatkorszak állott szagán kívül a marihuánát is be lehet szippantani, persze csak azoknak, akiknek a doktor felírja. Kalifornia ugyanis azon amerikai szövetségi államok közé tartozik, ahol legális a fű orvosi használata.

A zöld dokik segítenek

Egymás mellett rendelnek az úgynevezett zöld dokik, akikhez be lehet térni egy-egy alkalmi tanácsadásra. A járó betegeket zöld nővérkeruhába öltözött szendvicsemberek állítják meg, és ha kiderül, hogy valakinek az alábbi panaszai vannak, akkor rá lehet gyújtani egy gyógyspanglira: krónikus fájdalom, étvágytalanság, migrénes fejfájás, idegesség, depresszió, alvási zavarok, menstruációs fájdalmak, asztma, illetve bármilyen egyéb krónikus vagy állandó orvosi tünet.

Rá lehet gyújtani egy gyógyspanglira (Galériához kattintson a képre!)

Nem meglepő tehát, hogy az utcán szembejövő helyi fazonok nagy részének a tekintete - mondjuk azt - furcsa. Nekem is volt szerencsém egy beszívott fickóhoz, aki egy napszemüveges, szintén beszívott kutyát sétáltatott, és csak nézett ki a fejéből, miközben a turisták egy-egy dollárt adtak neki, hogy lefotózhassák az "übercool" kaliforniai négylábút.

Ha szerencsénk van, akár még a hollywoodi keménymagba is belefuthatunk, hiszen itt van háza Julia Robertsnek, Kate Beckingsale-nek, Anjelica Hustonnak, Nicolas Cage-nek, Robert Downey Jr.-nak, Elijah Woodnak és Stingnek. A South Park sorozat egyik alkotója is helyi lakos, úgyhogy nincs mit csodálkozni a sorozat egyes részein.

Valaha mocsár volt itt

Az amerikai Velencét 1905-ben alapította Abbot Kinney dohánymágnás, aki egy érme feldobásával szerezte meg a területet. Célja egy tengerparti üdülőváros kialakítása volt az itáliai Velence mintájára. A mocsaras területből lakó- és szórakoztató negyedet varázsolt többtucat csatornával és árkádos, velencei stílusú utcákkal. Megjelentek a gondolák is, amelyek nemcsak a helyieket szállították, hanem a Los Angelesből érkező turistákat is.

Tengerparti pornegyednek becézték (Galériához kattintson a képre!)

Vidámpark és akvárium épült a part mentén, majd a helyi lakók nyomására a 20-as évek végén feltöltötték a kanálisokat, és utakat építettek a helyükre. Ekkor találtak nagyobb mennyiségben olajat a környéken, melynek kitermelése a 70-es évekig erősítette a helyi gazdaságot. Az 1950-es években az amerikai Velencét "tengerparti pornegyednek" becézték, majd az alacsony lakbéreknek köszönhetően európai bevándorlók, holokauszt-túlélők és az ellenkultúra művészei telepedtek le. A beatkorszak költői, festői, kreatív gondolkodói nagyban hozzájárultak Velence mai arcához.

A Grand Canal Streeten (tényleg így hívják az egyik utcát) lakott a Doors frontembere, Jim Morrison, akit egy hatalmas falfestményen örökített meg egy helyi művész. Van Gogh A csillagos éj című festménye új értelmet kap az egyik tűzfalon, csakúgy, mint Botticelli Vénusza. A homokos parton a hátán egy gitárt cipelő, hajában virágot viselő hippilány nézi a modern tageket és graffitiket. A legfrissebb alkotás a másodszorra is megválasztott Obama elnök betonfalra stencilezett kampányképe, az ide zarándokoló utcaiművészet-kedvelők kötelező fotótémája.

Van Gogh új értelmet kap az egyik tűzfalon (Galériához kattintson a képre!)

Többen élnek még a környéken a mára letűnt generációból, akik nap mint nap a parton árulják festményeiket és egyéb művészi furcsaságaikat. Van, aki rizsszemre ír neveket, egy rasztahajú, idősebb nő kavicsokra fest békejelet, másvalaki kólás fémdobozokból hajtogat virágot. Van, aki csak zenél, és a cédéjét próbálja értékesíteni, mint például Velence egyik ikonikus arca, Harry Perry. A speciális görkorcsolyán közlekedő, turbános szikh, elektromos gitáron játszó fickót minden alkalommal látom, amikor a parton nézelődöm. Pár percre megáll, beszélget az érdeklődőkkel, megpengeti a gitárját, belead apait-anyait a rögtönzött koncertbe, elteszi a borravalót, és gurul tovább a következő "színpadhoz".

Hasonló helyi arc Charles Rangel is, aki akár Santa Monicáig is merészkedik a gitárjával, hiszen ott pénzesebb emberek járnak, többet jattolnak. Az ölébe veszi a hangszerét, és mint egy citerán játszik rajta. A vakmerőbbek, akiket nem áldott meg a sors ilyen tehetséggel, más műfajban próbálnak néhány dollárt szerezni: Huba Huba, aki Perry Hernandezként látta meg a napvilágot Trinidadon, széttört piásüvegekre ugrik és szilánkokon hempereg. Naponta többször, hakniszerűen vágja meg magát, de a közönség imádja. Én nem bírtam végignézni. Egy sarokkal arrébb Salamon király nyújtózkodik egy létrán, és műanyag kígyókkal egyensúlyozik, mellettem egy ördögnek öltözött őrült hirdeti a megbánást, vele szemben egy ázsiai öltönyös férfi kereken guruló fafeszületet húz, és Jézus eljöveteléről oszt papírokat. Pikáns adalék, hogy mindezt egy tengerparti zsinagóga előtt teszi, ahonnan a péntek esti ima hangjai szűrődnek ki. Ez itt Amerika a maga nyers valójában.

Gördeszkások védőfelszerelés nélkül (Galériához kattintson a képre!)

A fűszag egyre erősebb, a karakterek egyre furcsábbak, nekem ütközik egy bicajos, majd egy gördeszkás útjába kerülök, aki rám ordít, hogy húzzak az útról. Végül egy szőke, nagymellű, Baywatch-ba illő lány is eltalál a szörfdeszkájával. Pedig én csak a gördeszkások pályájára próbálok felmászni, ahol senkin nincs bukósisak, de véraláfutás és horzsolás annál több. A 40-es évei végén járó fazon színes ujjatlanban lazázik a fiatal profi deszkásokkal. Mindenkit dicsér a flegma amerikai stílusával, az egója hatalmas. "Inkább gurulj arrébb, ha csak beszélni akarsz!" - kiállt neki oda egy srác. Az öreg egy "na idenézzél kisfiam" tekintettel nekiindul a pályának, és hibátlan gyakorlatot mutat be pörgésekkel és biztos landolással.

Az "öreg róka nem vén róka" mondás néhány száz méterrel arrébb is beigazolódik, ahol a világhírű Muscle Beach-en, az izomparton gyúrnak néhányan. Anno Arnold Schwarzenegger is itt, a nap alatt, a parti edzőteremben kondizott. Azóta a hely a testépítők Mekkája, a Terminátor pedig az állam kormányzója lett. A kerítéssel eltakart rész úgy van kialakítva, hogy mindenki jól lássa az izmok anatómiai felépítését. Nyögések, hörgések és a vas csattanása váltják egymást, majd egy szőkített hajú, piros bugyis, egykoron izmos bácsi hordozható rádiójából megszól a zene: Justin Bieber énekel. Szürreális, filmbe illő jelenet, pedig filmforgatásról szó sincs. Csupán egy átlagos péntek este van.

Az izomparton gyúrnak néhányan (Galériához kattintson a képre!)

Szörnycirkusz

Valami őrültséget én is ki akarok próbálni. Választhatok, hogy ír teafűből mondja meg egy elegáns, kalapos hölgy a jövőmet, vagy egy kínai fickó hipnotizáljon, esetleg öt perc alatt készítsenek gipszplasztikát az arcomról. Ezeket kihagyom, mert hatalmas sor áll egy túldekorált ház előtt. Odasietek. "Venice Beach Freak Show" hirdeti a tábla. Öt dollárért szörnyszülötteket lehet látni Todd Ray családi vállalkozásában.

A családfő azoknak a különleges embereknek akart bemutatóhelyet biztosítani, akik büszkén hívják saját magukat szörnyszülöttnek. Ez az igazi velencei karnevál: van egy bájos törpe, több tűznyelő, egy élő tűpárna, az USA legmagasabb embere és Brianna Belladonna, a "lerombolhatatlan nő", aki villanykörtéket és kardokat nyel le, tüzet lélegzik be. Még a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült, mint az első nő, aki kardot nyelt, miközben egy kampóról lógott. No comment.

A fehérhajú, gót fickót, aki a függönyön keresztül leselkedik, Morgue-nak hívják, ami magyarul hullaházat jelent. Kelléktárában szögek, biliárdgolyók és fúrók szerepelnek, amelyek a show alatt az arca egyes részein bemennek, majd egy másikon távoznak. A sor egyre hosszabb lesz a parti sétányon, én meg csak hallgatom a konferanszié invitáló szövegét. Hezitálok, hogy etikus-e egy ilyen programon részt venni. Ekkor megfogja valaki a vállamat, és szép angolsággal kér, hogy álljak be a sor végére. Hátra fordulok, majd hirtelen elkap a rosszullét, a félelem és az undor egyszerre. Úgy érzem magam, mintha a pokol valamelyik bugyra felé süllyednék.

Képeslap Dél-Kalifornia legszürreálisabb városából: Venice Beach-ből 

Nem én vagyok az egyedüli, aki így érezhet, amikor Marcust, "A Lényt" látja. Ő a bolygónk, sőt megkockáztatom, az egész univerzum egyik legsűrűbben tetovált és legtöbb piercingjével rendelkező egyéne. A feje búbjától a lábujjáig nincsen szabad felület a testén, mert vagy fémek, horgok és elefántfogak állnak ki belőle, vagy az életének egy-egy jelenetét olvashatjuk ki a tetoválásaiból, amelyeket saját két kezével készített.

Nem csoda, hogy  egy Tini Nindzsa Teknőc figura lóg a melléből, mert "A Lény" két kisgyermek büszke apja. "Ha rossz leszel, apa magára szereli a kedvenc játékodat!" Nem lepődnék meg, ha ezt mondaná az apuka egy meghitt családi vacsora közben gyermekének, aki rossz fát tett a tűzre. A Venice Beach-i állandó szörnycirkusz a hollywoodi producerek fantáziáját is megmozgatta: reality sorozatban mutatják be a társulat mindennapjait az amerikai tévénéző gyerekeknek.

Nem is kérdés: ez Amerika legbizarrabb helye.